2.fejezet

Egész héten szép tavaszias idő volt és pont aznap esik az eső, amikor elakarok menni otthonról. De nem érdekel, fogtam az esernyőmet és elindultam. Ezt a napot is a barátokkal töltöttem, minden jó volt…filmet néztünk majd amikor elállt az eső akkor kimentünk. Jóval sötétedés után indultam haza a városi Parkon keresztül, amikor zajt hallottam az erdős rész felől. Az adrenalin egyre nőtt bennem, egyre gyorsabban mentem, a végén már futottam, de hiába volt minden, mert ez a valaki hátulról elkapott. Ellenkeztem, ütöttem, csíptem, rúgtam, karmoltam vagyis csak próbáltam mert a bőre kőkemény volt és jéghideg. Egyszer csak valami hegyes ért a nyakamhoz, majd egy kisebb szúrást éreztem. Pár másodperc múlva már csak égető érzést éreztem és a szél süvítését hallottam. Nem voltam teljes mértékben tisztába azzal ami történt velem, mert egyszerűen hihetetlen volt már a gondolat is, hogy valami megharapott és az a valami elcipel valahova. Több lehetőség is átfutott az agyamon…gondoltam farkasra…de ezt elvetettem mert a farkasoknak nincs is kezük…gondoltam vámpírra…de hiszen vámpírok nem léteznek….legalábbis én nem találkoztam még eggyel se… Nem sokára minden elcsendesült én pedig egy fekete folt felé tartottam, ami hamar el is nyelt. Hatalmas súlyként nehezedett rám, nem hallottam, nem láttam, nem éreztem semmi mást csak a belülről felemésztő tűzt, majd már semmire nem emlékeztem.

3 nappal késöbb.

A tűz amit éreztem szépen lassan elhagyta a végtagjaimat, de nem gondoltam arra hogy a szívemet veszi célba. Nem kellett sokáig várni míg a szív ami éjjel-nappal működött bennem egy hangos durranással megadta magát. Azt hittem, hogy meghalok, mert nem dobogott tovább, de nem, nem így történt. A hallásom kiélesedett, mindent jobban és tisztábban hallottam amit emberi fül nem hallhatna. Hallottam  a madarakat, az úton elhaladó autókat és azt hogy valaki szép egyenletesen veszi a levegőt. Ahogy kinyitottam a szemem minden porszemet kitudtam venni, akár még meg is tudtam volna számolni őket. Egy szobában voltam csak azt nem tudtam hogy hol és miért. Amikor jobban körülnéztem megláttam azt az illetőt akinek a légzését hallottam. Fullos pasi volt. Szőkés haj, arany színű szemek, az alakja nagyon jó. Fehér puma cipő, kék farmer, fehér feliratos póló, fehér kabát volt rajta. Gondolom észre vette, hogy elég rendesen felmértem testét, mert elkezdett kuncogni, majd megszólalt.

-          Szia! A nevem Athes, megfelelek?-kérdezte kaján vigyorral. Köpni- nyelni nem tudtam.