3.fejezet

- Öhm…Szia…a nevem..khm…a nevem Lorena.-mosolyra húztam a szám, de a kérdést inkább elengedtem a fülem mellett. – Mi történt velem?
- Vámpír lettél. 3 nappal ez elött haraptalak meg.
- De miért tetted ezt?
-  Miért, talán nem ezt szeretted volna? Imádtad a vámpíros történeteket, filmeket és a szíved mélyén tudom hogy inkább lennél vámpír mint halandó.
- Igen szerettem a vámpíros dolgokat, de el se tudtam köszönni szeretteimtől. Biztos halálra izgulják magukat, mert már 3 napja nem tudnak rólam semmit….
- Nyugi! Elintéztünk mindent…
- Elintéztetek?
- Nem egyedül vagyok, van egy társam is aki most vadászik…
- Öhm..mire ha szabad..
- Állatokra. Nyugodj meg nem élünk ember véren. – mosolygott rám. Hangosan kifújtam a levegőt, de ekkor valami égető érzést éreztem a torkomban. Gyorsan odakaptam a kezem, olyan volt mintha lángolna.
- Szomjas vagy. – kijelentette, nem kérdezte de én válaszoltam.
- Igen, nagyon. Öhm…az én szemem színe is arany színű mint a tiéd?
- Nem, még nem. Pár hónapig vörös lesz, de folyamatosan fogja átvenni az aranyt. De csak ha vega leszel. - kuncogott fel.
- Szóval, ha…esetleg nem menne és azt választom, amit nem akarok…akkor vörös marad?- érdeklődtem. Kizárt, hogy megöljek egy embert.
- Igen, de reméljük, hogy a helyes utat választod.
- Nem ölnék meg egy embert se.
- Várjuk ki a végét. – jött be egy magas, szőke hajú lány és már közelített Athes felé, de ő gyorsan felállt és odaült mellém, majd elkezdett beszélni arról, hogy mi történik velem egyes esetekbe. Próbáltam elfojtani mosolyomat, de nem nagyon tudtam mert a szőke cicababa észre vette és kirohant.
- A napon nem égsz meg, attól nem kell félned. Karót se tudnak szúrni a szívedbe, mert a bőröd kőkemény. De ha napra mész mikor emberek között vagy akkor hamar rájönnek, hogy te más vagy, mert a bőröd csillogni fog. – megint ez a mosoly. Hmm Rubynak is biztos tetszene ez a szívdöglesztő srác. 18-20 éves lehet, több nem hiszem.
- Értem, amúgy hogy hívják a barátodat? – kérdeztem és próbáltam elfojtani a nevetést…ismét.
- Tiffanynak. Ne nevess, különben halálra csikizlek. - fenyegetett meg vagy is csak próbált.
- Olvastam és láttam is az Alkonyat c. könyvet és filmet illetve a részeit, szóval mi is olyanok vagyunk mint a benne szereplő vámpírok? A Cullen és a Denali klán.
- Igazából az nem kitaláció, mert ők valóban léteznek. Ugyanúgy Forksban élnek, de 2-3 évente tovább állnak, majd idővel visszatérnek. Amint arany színű lesz a szemed mi is Forksba vesszük az irányt. Addig pedig itt maradunk, de csak este tudunk majd kimenni, mert nem tehetem meg mindig, hogy megváltoztatom az időjárást.
- Várj…Te akkor…nekem ez a képességet??
- Igen, mikor megharaptalak, akkor miattam volt rossz idő, de mivel sokan voltak veled így leálltam és megvártam míg hazaindulsz.

2.fejezet

Egész héten szép tavaszias idő volt és pont aznap esik az eső, amikor elakarok menni otthonról. De nem érdekel, fogtam az esernyőmet és elindultam. Ezt a napot is a barátokkal töltöttem, minden jó volt…filmet néztünk majd amikor elállt az eső akkor kimentünk. Jóval sötétedés után indultam haza a városi Parkon keresztül, amikor zajt hallottam az erdős rész felől. Az adrenalin egyre nőtt bennem, egyre gyorsabban mentem, a végén már futottam, de hiába volt minden, mert ez a valaki hátulról elkapott. Ellenkeztem, ütöttem, csíptem, rúgtam, karmoltam vagyis csak próbáltam mert a bőre kőkemény volt és jéghideg. Egyszer csak valami hegyes ért a nyakamhoz, majd egy kisebb szúrást éreztem. Pár másodperc múlva már csak égető érzést éreztem és a szél süvítését hallottam. Nem voltam teljes mértékben tisztába azzal ami történt velem, mert egyszerűen hihetetlen volt már a gondolat is, hogy valami megharapott és az a valami elcipel valahova. Több lehetőség is átfutott az agyamon…gondoltam farkasra…de ezt elvetettem mert a farkasoknak nincs is kezük…gondoltam vámpírra…de hiszen vámpírok nem léteznek….legalábbis én nem találkoztam még eggyel se… Nem sokára minden elcsendesült én pedig egy fekete folt felé tartottam, ami hamar el is nyelt. Hatalmas súlyként nehezedett rám, nem hallottam, nem láttam, nem éreztem semmi mást csak a belülről felemésztő tűzt, majd már semmire nem emlékeztem.

3 nappal késöbb.

A tűz amit éreztem szépen lassan elhagyta a végtagjaimat, de nem gondoltam arra hogy a szívemet veszi célba. Nem kellett sokáig várni míg a szív ami éjjel-nappal működött bennem egy hangos durranással megadta magát. Azt hittem, hogy meghalok, mert nem dobogott tovább, de nem, nem így történt. A hallásom kiélesedett, mindent jobban és tisztábban hallottam amit emberi fül nem hallhatna. Hallottam  a madarakat, az úton elhaladó autókat és azt hogy valaki szép egyenletesen veszi a levegőt. Ahogy kinyitottam a szemem minden porszemet kitudtam venni, akár még meg is tudtam volna számolni őket. Egy szobában voltam csak azt nem tudtam hogy hol és miért. Amikor jobban körülnéztem megláttam azt az illetőt akinek a légzését hallottam. Fullos pasi volt. Szőkés haj, arany színű szemek, az alakja nagyon jó. Fehér puma cipő, kék farmer, fehér feliratos póló, fehér kabát volt rajta. Gondolom észre vette, hogy elég rendesen felmértem testét, mert elkezdett kuncogni, majd megszólalt.

-          Szia! A nevem Athes, megfelelek?-kérdezte kaján vigyorral. Köpni- nyelni nem tudtam.

1.fejezet

Sziasztok! Na itt lenne az első fejezet.:D remélem tetszeni fog.:D Puszi. D.

Egy átlagos délutáni összejövetellel kezdődött el az egész. Nem gondoltam volna, hogy pont Ő fog megtetszeni. Mikor elsőnek megláttam azt gondoltam, hogy „ki ez?!”. De aztán a baráti társasággal elkezdtünk hozzá járni, minden hétvégén nála voltunk és beszélgettünk, vízipipáztunk. Nagyon jó fej volt és tényleg elhülyéskedtünk vele. De az egyik ilyen nap mikor barátnőmmel Ruby-val átmentünk hozzá, minden megváltozott…

-          Hmm, Nick cuki. – ez volt az első ilyen megjegyzésem a srácról.  Barátnőm rám nézett eléggé érdekes arckifejezéssel és elkezdett nevetni, közbe ezt mondta:

-          Neee, Lorena te nem vagy normális.

-          Most mér?

-          Pont Nick?

-          Szerintem aranyos.

Ennyit beszéltünk akkor Nickkel kapcsolatba. Onnantól kezdve folyton rá gondoltam. Megmondtam neki, hogy egyre jobban tetszik, azt mondta hogy Ő is szeretné, hogy legyen valami de ezt majd átbeszéljük. Utána még kétszer-háromszor beszéltünk erről a témáról és egyszer azt mondta, hogy nem szeretné, hogy összetörjek és nem akar megbántani. Nem tett semmit, hogy az egész bármerre is haladjon. Aztán kiderült, hogy semmit nem akar tőlem, de közbe volt hogy flörtöltünk. Sok minden átfutott az agyamba…próbáltam elfelejteni, de nem jártam sok sikerrel, Ruby és Chris is mellettem voltak mindig, de ennek ellenére még mindig gondolok rá és néha napokig vele álmodok. Remélem jön valaki aki viszont fog szeretni.

Prológus!

Sziasztok! Ez lesz az új blogom. Remélem tetszeni fog. Ennek a történetnek az első fejezete megtörtént, de a nevek persze nem igaziak. Arról fog szólni, hogy van egy lány akinek nem jöttek össze a dolgok régi életébe…nem jött össze neki az a fiú akit szeretett volna. De aztán hírtelen fordulatot vesz a történet mert a lány nem gondol rá ugyanis vámpír lett és elvesztette az emlékei nagy részét. De nem is sejti, hogy milyen képességek birtokába van.

Ha tetszett ez a kis ismertető akkor olvasd tovább. Izgalmas dolgok fognak történni ezzel a szókimondó, nem mindennapi lánnyal.