- Öhm…Szia…a nevem..khm…a nevem Lorena.-mosolyra húztam a szám, de a kérdést inkább elengedtem a fülem mellett. – Mi történt velem?
- Vámpír lettél. 3 nappal ez elött haraptalak meg.
- De miért tetted ezt?
- Miért, talán nem ezt szeretted volna? Imádtad a vámpíros történeteket, filmeket és a szíved mélyén tudom hogy inkább lennél vámpír mint halandó.
- Igen szerettem a vámpíros dolgokat, de el se tudtam köszönni szeretteimtől. Biztos halálra izgulják magukat, mert már 3 napja nem tudnak rólam semmit….
- Nyugi! Elintéztünk mindent…
- Elintéztetek?
- Nem egyedül vagyok, van egy társam is aki most vadászik…
- Öhm..mire ha szabad..
- Állatokra. Nyugodj meg nem élünk ember véren. – mosolygott rám. Hangosan kifújtam a levegőt, de ekkor valami égető érzést éreztem a torkomban. Gyorsan odakaptam a kezem, olyan volt mintha lángolna.
- Szomjas vagy. – kijelentette, nem kérdezte de én válaszoltam.
- Igen, nagyon. Öhm…az én szemem színe is arany színű mint a tiéd?
- Nem, még nem. Pár hónapig vörös lesz, de folyamatosan fogja átvenni az aranyt. De csak ha vega leszel. - kuncogott fel.
- Szóval, ha…esetleg nem menne és azt választom, amit nem akarok…akkor vörös marad?- érdeklődtem. Kizárt, hogy megöljek egy embert.
- Igen, de reméljük, hogy a helyes utat választod.
- Nem ölnék meg egy embert se.
- Várjuk ki a végét. – jött be egy magas, szőke hajú lány és már közelített Athes felé, de ő gyorsan felállt és odaült mellém, majd elkezdett beszélni arról, hogy mi történik velem egyes esetekbe. Próbáltam elfojtani mosolyomat, de nem nagyon tudtam mert a szőke cicababa észre vette és kirohant.
- A napon nem égsz meg, attól nem kell félned. Karót se tudnak szúrni a szívedbe, mert a bőröd kőkemény. De ha napra mész mikor emberek között vagy akkor hamar rájönnek, hogy te más vagy, mert a bőröd csillogni fog. – megint ez a mosoly. Hmm Rubynak is biztos tetszene ez a szívdöglesztő srác. 18-20 éves lehet, több nem hiszem.
- Értem, amúgy hogy hívják a barátodat? – kérdeztem és próbáltam elfojtani a nevetést…ismét.
- Tiffanynak. Ne nevess, különben halálra csikizlek. - fenyegetett meg vagy is csak próbált.
- Olvastam és láttam is az Alkonyat c. könyvet és filmet illetve a részeit, szóval mi is olyanok vagyunk mint a benne szereplő vámpírok? A Cullen és a Denali klán.
- Igazából az nem kitaláció, mert ők valóban léteznek. Ugyanúgy Forksban élnek, de 2-3 évente tovább állnak, majd idővel visszatérnek. Amint arany színű lesz a szemed mi is Forksba vesszük az irányt. Addig pedig itt maradunk, de csak este tudunk majd kimenni, mert nem tehetem meg mindig, hogy megváltoztatom az időjárást.
- Várj…Te akkor…nekem ez a képességet??
- Igen, mikor megharaptalak, akkor miattam volt rossz idő, de mivel sokan voltak veled így leálltam és megvártam míg hazaindulsz.
- Vámpír lettél. 3 nappal ez elött haraptalak meg.
- De miért tetted ezt?
- Miért, talán nem ezt szeretted volna? Imádtad a vámpíros történeteket, filmeket és a szíved mélyén tudom hogy inkább lennél vámpír mint halandó.
- Igen szerettem a vámpíros dolgokat, de el se tudtam köszönni szeretteimtől. Biztos halálra izgulják magukat, mert már 3 napja nem tudnak rólam semmit….
- Nyugi! Elintéztünk mindent…
- Elintéztetek?
- Nem egyedül vagyok, van egy társam is aki most vadászik…
- Öhm..mire ha szabad..
- Állatokra. Nyugodj meg nem élünk ember véren. – mosolygott rám. Hangosan kifújtam a levegőt, de ekkor valami égető érzést éreztem a torkomban. Gyorsan odakaptam a kezem, olyan volt mintha lángolna.
- Szomjas vagy. – kijelentette, nem kérdezte de én válaszoltam.
- Igen, nagyon. Öhm…az én szemem színe is arany színű mint a tiéd?
- Nem, még nem. Pár hónapig vörös lesz, de folyamatosan fogja átvenni az aranyt. De csak ha vega leszel. - kuncogott fel.
- Szóval, ha…esetleg nem menne és azt választom, amit nem akarok…akkor vörös marad?- érdeklődtem. Kizárt, hogy megöljek egy embert.
- Igen, de reméljük, hogy a helyes utat választod.
- Nem ölnék meg egy embert se.
- Várjuk ki a végét. – jött be egy magas, szőke hajú lány és már közelített Athes felé, de ő gyorsan felállt és odaült mellém, majd elkezdett beszélni arról, hogy mi történik velem egyes esetekbe. Próbáltam elfojtani mosolyomat, de nem nagyon tudtam mert a szőke cicababa észre vette és kirohant.
- A napon nem égsz meg, attól nem kell félned. Karót se tudnak szúrni a szívedbe, mert a bőröd kőkemény. De ha napra mész mikor emberek között vagy akkor hamar rájönnek, hogy te más vagy, mert a bőröd csillogni fog. – megint ez a mosoly. Hmm Rubynak is biztos tetszene ez a szívdöglesztő srác. 18-20 éves lehet, több nem hiszem.
- Értem, amúgy hogy hívják a barátodat? – kérdeztem és próbáltam elfojtani a nevetést…ismét.
- Tiffanynak. Ne nevess, különben halálra csikizlek. - fenyegetett meg vagy is csak próbált.
- Olvastam és láttam is az Alkonyat c. könyvet és filmet illetve a részeit, szóval mi is olyanok vagyunk mint a benne szereplő vámpírok? A Cullen és a Denali klán.
- Igazából az nem kitaláció, mert ők valóban léteznek. Ugyanúgy Forksban élnek, de 2-3 évente tovább állnak, majd idővel visszatérnek. Amint arany színű lesz a szemed mi is Forksba vesszük az irányt. Addig pedig itt maradunk, de csak este tudunk majd kimenni, mert nem tehetem meg mindig, hogy megváltoztatom az időjárást.
- Várj…Te akkor…nekem ez a képességet??
- Igen, mikor megharaptalak, akkor miattam volt rossz idő, de mivel sokan voltak veled így leálltam és megvártam míg hazaindulsz.
